Repülő „zsírraktárak”

Különösen a hosszú távú vonuló, a Szaharán túli területekről visszatérő énekesmadaraink számára létfontosságú, hogy üzemanyagként kellő mennyiségű zsírt tudjanak felhalmozni, mielőtt több szakaszban elindulnak, hogy átrepüljék a néhol már 1.500 km széles sivatagot, majd szigetről-szigetre haladva átkeljenek a Földközi-tenger „köves gázlóin”.


Előző hírünkben
beszámoltunk arról, hogy a tavaszi vonulásra készülő fecskéink, miközben Afrikában a telelőterületekről észak felé tartanak az utolsó felkészülési pontot jelentő Száhel-övezetbe, mostanában fejezik be a vedlést. A hazai kutatások szerint innen először a legjobb minőségű hímek indulnak el (a füsti fecskéknél ezek a legnagyobb, legszimmetrikusabb farokvillájú hímek), ezek az egyedek akár egy hónappal az átlag előtt készülnek fel és indulnak haza. A vonulás ugyanis többnyire nem egy rövid időintervallumú esemény, hanem egy adott faj azonos állományán belül is akár egy-másfél hónapig elhúzódó folyamat.


A kietlen vonulási területek problémája
A repülés a legnagyobb energiaigényű mozgásforma, ráadásul a kistestű énekesmadarak normál állandó testhőmérséklete 41-43 Cº, ezért számukra létkérdés a szinte folyamatos táplálkozás. A 2010. év madarai - a fecskék - számára ez azért különösen nagy kihívás, mert ők repülő rovarokra vadásznak, így az egy táplálékegység megszerzéséhez szükséges energiaigény alacsony tápláléksűrűség, a konkurensek magas száma és rossz idő esetén aránytalanul magas lehet. Utóbbi okozta a két évvel ezelőtt az őszi fecskepusztulást, amikor a hirtelen betörő tartós hidegfront esős, hűvös hetében a repülő rovarok hosszabb időre mozgásképtelenné váltak, a fecskék táplálék-utánpótlása megszűnt, és vonulásban lévő madarak tömegei haltak éhen.

A magas hegységek (Alpok)...

 

... tengerek és óceánok (Földközi-tenger)...

 

... valamint a sivatagok (Líbiai-sivatag) táplálékszegény területek, ahol gyakran még pihenőhelyet sem találhatnak az énekesmadarak.

 

A sivatagok, tengerek és óceánok felett átvezető, akár több ezer kilométer széles vonulási útvonalak a rossz idő periódusokhoz hasonlóan táplálkozás deficites területek, amit a madarak csak a belső energiatartalékaik segítségével küzdhetnek le. A kopár területek túlélése mégis könnyebb, mint a „vis maior” (előre nem kiszámítható) időjárási helyzeteké, mivel az éhségterületek elhelyezkedése (ezek nem alakulnak ki vagy tűnnek el hirtelen) évezredek alatt beépült a madarak genetikai emlékezetébe, ezért lehetőségük van a felkészülésre. Ennek bizonyítéka, hogy a vonuló fajok évente kétszer (ősszel és tavasszal) vonulást megelőző „hízókúrát” ütemeznek be maguknak.


A vonulási siker titka az akár megduplázott testtömeg
A hosszú távú vonulás megkezdése előtt a madaraknak a táplálék mennyiségétől, a konkurenciától és az időjárási viszonyoktól függően akár több hetet is zsír felhalmozására kell fordítaniuk. Ilyenkor a hormonális szabályozásuk „hiperevést” (hyperphagia) vált ki, melynek köszönhetően egy-két hét alatt akár a saját testtömegüknek megfelelő mennyiségű (!) zsírt halmoznak fel a testükben – azaz igen rövid idő alatt megduplázzák a testsúlyukat.


A tartalékenergia-forrás azért zsír, mert ennek lebontása, energiává alakítása sokkal gazdaságosabb, mint a szénhidrátoké vagy az izomfehérjéké. Sok madár ebben a hízási időszakban az étrendjén is változtat, ősszel nagyon sok rovarevő tér át részben vagy egészen a magas cukortartalmú bogyós gyümölcsök (bodza) fogyasztására, tavasszal pedig akár a nektárfogyasztásra. A fecskék specializálódott táplálkozásmódja nem teszi lehetővé ezt a fajta táplálékforrás-váltást, ők maradnak a repülő rovarok összefogdosásánál, amiből sokkal többet kell a vonulási előkészületek során összeszedniük. Éppen ezért vannak annyira kiszolgáltatva ilyenkor kora tavasszal is az időjárási szélsőségeknek a telelőterületeken, ahol a mind gyakoribb aszályos időszakok táplálékhiányt, az elégtelen felkészülés miatt az állományok akár több tíz százalékos pusztulását okozhatják.


Amennyiben az időjárás kedvező és a tápláléksűrűség megfelelő, a fecskék repülve vadászó életmódjának kedvező vonatkozása is van, mivel akár vonulás közben is tudnak táplálkozni.

A bőrön át betekinthetünk a madarak testébe!

A madarak az emlősöktől eltérően közvetlenül a bőrük alá építik be a zsírtartalékot, aminek a mértékét kis gyakorlattal könnyű megállapítani, ha a madárgyűrűző munka során – a biometriai adatfelvételezési protokoll szerves részeként – szétfújjuk a has, a testoldal és a hát tollait és megbecsüljük, hogy a hártyavékonyságú, gyakorlatilag átlátszó bőr alatt a sárga zsír felhalmozása milyen mértékű (lásd az ábrán). Jó néhány madárfaj a vonulás előtt a maximális, 8-as szintre hízik fel, ami azt jelenti, hogy a test teljes kerületén több milliméter vastag zsírréteg borítja az izomzatot. Ilyenkor a madarak teste a tollazat alatt a szokásos sötét hússzín helyett sárga. Ez az az „üzemanyag”, melynek segítségével a madarak le tudják küzdeni a táplálékhiányos területeket; egy fecske méretű faj a maximális zsírtartalékkal 3-4 nap alatt akár 3 ezer kilométert is repülhet, ami akkora távolság, amely már a Szahara és a Földközi-tenger átszelését is lehetővé teszi néhány pihenő közbeiktatásával.

 Az MME Actio Hungarica madárgyűrűző táboraiban használt terepnapló  zsír- és izomkódolási és kitöltési útmutatója. Bal oldalon egy madár jobb  testoldala (balra van a nyak), mellette ugyan ez felülnézetben látszik  (alul kétoldalt a lábak, lent a farok tövével). A fekete területek jelzik a  felhalmozott zsírt. A harmadik rajzolt oszlopban a madártest mellkasi  részének keresztmetszeti nézete látható a nyak felől; fent középen a  mellcsonti tarajjal, ennek két oldalán a különböző teltségű mellizomzattal.

 

A zsír mellett sokat elárul a vonulásra készülő és a már vonulásban lévő madarak kondíciójáról a mellizomzat teltsége is, amit 0-3 közötti skálán kódolunk. Ha a madár zsírtartaléka még a következő pihenő- és táplálkozóhely elérése előtt elfogy, utolsó esélyként a szervezet elkezdi lebontani az izomfehérjéket, elsősorban a legnagyobb tömegű mellizomzatot. A vonulási felkészülés végén, amikor a zsír 6-8-as kódú, a mellizomzat telt, domború, teljesen kitölti a mellcsonti taraj és a mell közti részt. Különösen a vonulás utolsó harmadában és végén ugyan ezek a madarak már 0-ás izom- és zsír kódúak, mert felélték, gyakorlatilag elégették a test rendelkezésre álló tartalékait. Ilyenkor a bőr alatt már nincsenek, nem láthatók zsírképlet „szigetek”, és a mellcsonti taraj is késpengeszerűen vékony, mert a madár a mellizmot is "elégette", hogy eljusson a megfelelő körülményeket biztosító célterületre.
Részletesen is olvashat a madárvonulásról, a zsírfelhalmozás időzítéséről a Magyar Madárvonulási Atlaszban >>

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges  adományával is hozzájárulhat a madarak  és más állatfajok védelméhez!
 

Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

© MME-BirdLife Hungary »

© Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) | mme@mme.hu
Kiemelten közhasznú társadalmi szervezet | Postacím: 1121 Budapest, Költő u. 21.
Adószám: 19001243-2-43 | Számlaszám: 11712004-20011215