-
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
Mindkét faj földfalakba (folyó partfala, homokbánya, löszfal) ássa fészkét. (Fotó: Szép Tibor) -
A gyurgyalagok gyakran zsákmányolnak szitakötőket. (Fotó: Lóki Csaba) -
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Csonka Péter) -
(Fotó: Csonka Péter) -
(Fotó: Csonka Péter) -
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
(Fotó: Orbán Zoltán) -
(Fotó: Fehérvári Péter) -
(Fotó: Orbán Zoltán) -
(Fotó: Orbán Zoltán) -
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
A sarlósfecskék gyakran templomtornyokban is költenek. (Fotó: Pellinger Attila) -
A sarlósfecske nem közeli rokona a valódi fecskéknek. Külön madárrendbe tartoznak. (Fotó: Pellinger Attila) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Nagy Károly) -
(Fotó: Nagy Károly) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Csonka Péter) -
(Fotó: Lóki Csaba) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Lóki Csaba) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Karcza Zsolt) -
(Fotó: Csonka Péter) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Szép Tibor) -
(Fotó: Szép Tibor)
Partifecske
Partifecske (Riparia riparia)
Testméretek
Testhossz (cm): 12
Szárny fesztávolság (cm): 26-29
Testtömeg (g): 11-16
Meghatározás
Kis termetű fecskefaj. A fejtető, a hát, a szárny és farok világosbarna. Fehér alsótestét és torkát egy széles barna mellörv választja el. Farka enyhén villás. Gyors, könnyed röptű madár. A fiatal madarak sárgásabb árnyalatúak, fehér szegéssel a tollakon, örve halványabb, elmosódottabb.
Elterjedés
Fészkelő állományát széles elterjedési terület jellemzi, amely magába foglalja Eurázsia nagy részét Írországtól Kamcsatkáig, a Skandinávia északi részétől Közép-Ázsiáig, Afrika Földközi-tenger menti területeit és a Nílus völgyét, valamint Észak-Amerikában az Alaszkától és Kanadától egészen Mexikóig terjedő területeket. A partifecskével elsősorban nyílt területek, legelők, kaszálók, mezőgazdasági táblák, folyók, tavak, nádasok felett, illetve fészkelési időszakban homok-, agyag-, kavicsbányáknál és jelentős földmunkák helyszínein találkozhatunk. A vonuló és telelőterületen a partifecskék éjszakázó helyeket használnak, többnyire nádasokban.
Hazai állomány nagysága, trendje
Állománya 40000-165000 párra tehető, mely az egyes években jelentősen ingadozik. Országos állománya az utóbbi 11 évben csökkenő trendet mutat.
Élőhely
Természetes fészkelőhelye a folyók menti szakadó partfalak, itt az előző évben használt fészkektől mentes, frissen omlott partfalakat kedveli leginkább, de a hazai állomány nagy része emberi tevékenység révén kialakult mesterséges partfalakban, homokbányákban fészkel.
Táplálkozás
A partifecske rovarevő madárfaj, táplálkozásában kitüntetett szerepet játszanak a repülő kistermetű rovarok, amelyeket repülve gyűjtenek, ilyenek a levéltetvek, hangyák szárnyas alakjai, legyek, árvaszúnyogok, kérészek. A vizes élőhelyekhez kötődő rovarok aránya a táplálkozásában elsősorban a kedvezőtlen időjárási körülmények között (hideg, szeles, csapadékos) jelentős.
Fészkelés
Telepesen fészkel, a telepek nagysága a több ezer páros nagyságot is elérheti hazánkban. Megérkezésük után a hímek nekilátnak a fészkelő üregek kiásásának, melyet a tojóval közösen fejeznek be. Az üregek hossza 40-120 cm, melyet 5-14 nap alatt ásnak ki. Az üregek 60-90% lesz lakott. Általában 5 tojást raknak, az átlagos fióka szám 3,6 körül alakul. Az inkubáció 13 napig tart. A fiókák 18-20 napos korban repülnek ki a fészekből. Másodköltésre csak a korán érkező, az első költést április végén - május elején megkezdőnek van esélyük. Ezen madarak 40%-a képes második fészekalj lerakására, amely átlagos tojásszáma valamivel 4 alatt van. Ezeknek a madaraknak a 80-90 %-a abbahagyja a kotlást valószínűleg a vonulásra való felkészülés miatt. A költési idő április végétől egészen augusztus végéig is elhúzódhat.
Vonulás
A partifecske hosszú távú vonuló madárfaj, melyre széles frontú vonulás jellemző, több vonulási iránnyal és útvonallal. A tavaszi vonulás ideje Európában március-május, az őszi vonulás ideje augusztus-október. A telet Afrika Szaharától délre fekvő területein töltik.
Védelmi helyzete
A folyók szakadó-falaiban lévő természetes fészkelőhelyeik száma és nagysága jelentősen csökkent a folyószabályozások miatt, így napjainkban a hazai állomány nagy része fészkel emberi tevékenység révén kialakult mesterséges partfalakban, homokbányákban. Különösen fontos a természetes élőhelyek, elsősorban a Tisza, a Dráva és más folyók mentén lévő fészkelőhelyek megőrzése, ahol nagy szaporodási siker a jellemző. A homok-, kavicsbányákban és más partfalakban fészkelő állományok esetében a sikeres fészkelés biztosítása is lényeges, hisz a hazai állomány nagy része ezen élőhelyeken fészkel és a védelem ellenére tapasztalható zavarás (ember, macska, róka, nyest) komoly veszteséget okoz. A homok és kavicsbányák falainak kora tavaszi megújítása elősegítheti fészkelését az ilyen helyeken. A fecskék által a vonulási és a fészkelési időszakban látogatott vizes élőhelyek megőrzése kiemelkedő jelentőséggel bír, mert nélkülözhetetlen táplálékbázist biztosítanak a fészkelő és átvonuló állományok számára egyaránt. Természetvédelmi értéke 10000 Ft.
© Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) | mme@mme.hu
Kiemelten közhasznú társadalmi szervezet | Postacím: 1121 Budapest, Költő u. 21.
Adószám: 19001243-2-43 | Számlaszám: 11712004-20011215