2010 a fecskék védelmének éve

A hosszútávú vonuló énekesmadarak között más fajokhoz képest több veszélyeztetett faj van, ezek európai állományai az elmúlt évtizedben csökkenő tendenciát mutatnak. Annak érdekében, hogy a nemzetközi biodiverzitás védelmi évben felhívjuk a figyelmet a madárfajok fogyatkozásának veszélyére, az MME az eltűnő madarak nagyköveteiként 2010. év madaraiul a fecskéket választotta.

Klíma- és élőhelyváltozási problémák

Kutatási eredmények alapján a vonuló, közülük is a hosszútávú, tehát a Szaharától délre vonuló énekesmadarak között kiemelkedően sok veszélyeztetett faj van, ezek európai állományai az elmúlt 15-20 évben folyamatosan csökkennek. Ennek hátterében több ok is szerepel: az élőhelyek átalakítása; az őszi gyülekezőhelyek felszámolódása; a települési szúnyogirtás és az intenzív mezőgazdálkodás jelentette környezetszennyezés; a közvetlen emberi zavarás, a vadászat, a fészkek elpusztítása; a klímaváltozás hatására az extrém száraz, vagy éppen ellenkezőleg a csapadékos időszakok gyakoriságának és időtartamának növekedése. A gyülekező vagy úton lévő madártömegeket érő szélsőségek akár több milliónyi egyed pusztulását okozhatják már néhány nap vagy hét alatt is. Mivel ezek gyakorisága növekedett, és a költőterületek környezeti viszonyai is jelentősen átalakultak, romlottak, az érintett fajok a költési időszakban egyre kisebb mértékben tudják pótolni az állománycsökkenést. Ezeknek a hatásoknak a kiküszöböléséhez összehangolt környezet- és természetvédelmi akciókra, a gazdálkodási struktúra átalakítására, majd a környezeti rendszerek több évtizedes regenerálódására van szükség.

Mindhárom fecskefajunk bajban van!

A Magyarországon fészkelő három valódi fecskefaj*: a partifecske, a molnárfecske és a füsti fecske hosszú távú vonuló, vándorlási útvonalaik átszelik a Szaharát, ismert telelő területeik Közép- és Dél-Afrikában vannak. Az őszi és tavaszi vonulás, illetve a telelő területen töltött hónapok alatt a madarakat érő negatív hatások jelentős része közvetlenül vagy áttételesen időjárási anomáliákkal: viharokkal, napokig-hetekig tartó hűvös, csapadékos időszakokkal vagy éppen ellenkezőleg, szárazsággal, és az ebből következő táplálékhiánnyal függ össze.

* A sarlósfecske valójában nem fecske, nem is énekesmadár, a kolibrikkel rokon külön madárrendet (sarlósfecske alakúak rendje) alkot, és állománya stabil-emelkedő tendenciát mutat.

Partifecske

• hazai becsült állománya 40 000 - 165 000 pár (1999-2009 között)
• maga vájta 30-80 cm hosszú fészeküregeit folyópartok, homokbányák függőleges oldalába készíti;
• telepesen fészkel, egy-egy alkalmas helyen akár több ezer pár is;
• csökkenő fészkelőhelyek és -telepek;
• táplálkozási problémák;
• jelentős illegális emberi pusztítás és zavarás;
• egyre jelentősebb róka, nyest, vándorpatkány ragadozás;
• rendkívüli időjárási körülmények a fészkelő területen;
• vonulási, telelési és táplálék problémák;
• a három fecskefaj közül a partifecske a legfenyegetettebb;
• nincsenek adatok a pontos telelési területről.

Molnárfecske

• hazai becsült állománya 100 000 - 200 000 pár (1999-2002 között)
• jellegzetes, zárt, csak egyetlen bebúvó nyílással ellátott sárfészkeit kevéssé vidékies környezetben, akár nagyvárosok panelházainak esőtől védett részeire építi;
• sokkal kevésbé kötődik közvetlenül az állattartáshoz, a leginkább városiasodott fecske fajunk;
• táplálkozási problémák;
• sár fészeképítő anyag gyűjtési problémák a városok túlnyomórészt beton, aszfalt és térburkolat fedte környezetében;
• fészkelőhely problémák a modern felületkezelésű épületeken;
• fészkek leverése vagy a fészkelés megakadályozása a városi épületeken;
• közvetlen emberi pusztítás és zavarás a fészkeknél;
• rendkívüli időjárási körülmények a fészkelő területen;
• vonulási, telelési, és táplálék problémák;
• nincsenek adatok a pontos telelési területről.

Füsti fecske

• hazai becsült állománya 220 000 - 320 000 pár (1999-2003 között)
• jellegzetes, felül nyitott sárfészkeit elsősorban istállók, jószágállások, mezőgazdasági épületek esőtől védett részeire építi;
• a faj erősen kötődik az állattartáshoz;
• csökkenő állattartás miatt (kevesebb a táplálék a fiókaetetési időszakban) elnéptelenedő kolóniák;
• közvetlen emberi pusztítás és zavarás a fészkeknél;
• rendkívüli időjárási körülmények a fészkelő területen;
• vonulási, telelési és táplálék problémák.

Elindul az országos fecskevédelmi program és lakossági fecske adatbázis

A hatékony védelemhez a vonuló és telelő viselkedés mellett elengedhetetlen a költőállományok helyzetének minél pontosabb ismerete is. Az adatgyűjtés akkor igazán hatékony, ha ebbe az ország egész területéről minél többen kapcsolódnak be. Az MME internetes fehér gólya online adatbázisa az elmúlt években bebizonyította, hogy a lakosság hatékonyan tud részt venni a megfelelően előkészített felmérésekbe. Ezért a gólya adatbázis mintájára tavasztól elindítjuk a Fecskefigyelő Online Adatbázist, ahova bárki feltöltheti: tavaszi érkezési, fecskefészek, költés kezdési, költési siker (fiókaszám), költésszám, őszi elvonulási és gyülekezőhely stb. megfigyeléseit.

A legfontosabb kérdés - Mit tehetünk mi?

Mivel a fecskeállományok csökkenését okozó élőhely átalakítások és a klímaváltozás negatív hatásait az egyes ember közvetlen beavatkozással nem tudja befolyásolni, a legfontosabb cél a költési siker, a kirepülő fiókák számának növelése. Ebben egyéni akciókkal és társadalmi összefogással már valódi előrelépést érhetünk el, ezért az MME a hosszútávú fecskevédelmi program 2010-es elindításakor a honlap fecskevédelmi eszközök oldalain részletesen kidolgozott eszközökkel és módszerekkel segíti és hívja a madarak védelméért tenni akaró embereket.