
-
Gyurgyalag (Merops apiaster)
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
Gyurgyalag (Merops apiaster) és partifecske (Riparia riparia)
Mindkét faj földfalakba (folyó partfala, homokbánya, löszfal) ássa fészkét. (Fotó: Szép Tibor) -
Gyurgyalag (Merops apiaster)
A gyurgyalagok gyakran zsákmányolnak szitakötőket. (Fotó: Lóki Csaba) -
Gyurgyalag (Merops apiaster)
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor) -
Molnárfecske (Delichon urbicum)
(Fotó: Csonka Péter) -
Füsti fecske (Hirundo rustica)
(Fotó: Csonka Péter) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Csonka Péter) -
Gyurgyalag (Merops apiaster)
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
Sarat gyűjtő molnárfecskék
(Fotó: Orbán Zoltán) -
Fiatal füsti fecske (Hirundo rustica)
(Fotó: Fehérvári Péter) -
Gyülekező molnárfecskék
(Fotó: Orbán Zoltán) -
Molnárfecske telep Tiszavasváriban
(Fotó: Orbán Zoltán) -
Gyurgyalag (Merops apiaster)
Az év madara 2013-ban. (Fotó: Lóki Csaba) -
Fiatal sarlósfecskék (Apus apus)
A sarlósfecskék gyakran templomtornyokban is költenek. (Fotó: Pellinger Attila) -
Sarlósfecske (Apus apus)
A sarlósfecske nem közeli rokona a valódi fecskéknek. Külön madárrendbe tartoznak. (Fotó: Pellinger Attila) -
Partifecske telep a Felső-Tiszán
(Fotó: Szép Tibor) -
Molnárfecske telep Nagyhalász-Homoktanyán
(Fotó: Nagy Károly) -
Kirepülés előtt álló füsti fecske fiókák
(Fotó: Nagy Károly) -
Partifecskék (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor) -
Molnárfecske (Delichon urbicum)
(Fotó: Csonka Péter) -
Fészekanyagot gyűjtő füsti fecske (sár és száraz növényi részek)
(Fotó: Lóki Csaba) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor) -
Fészekanyagot gyűjtő füsti fecske (sár és száraz növényi részek)
(Fotó: Lóki Csaba) -
Partifecskék (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor) -
Hatfiókás fészekalj (füsti fecske)
(Fotó: Karcza Zsolt) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Csonka Péter) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor) -
Partifecske (Riparia riparia)
(Fotó: Szép Tibor)

Mesterséges partifecske költőfalak
A magas löszös, homokos partfalakban, homokbányákban fészkelő partifecskék alkalmazkodóképes madarak, nem túl válogatósak, képesek földutak 10-15 cm-es padkájába, vizesárkok, munkagödrök, épületalapok, tömörödött homokdombok függőleges falába mélyíteni költőüregeiket. Ezért ha megrögzött fecskések vagyunk, és rendelkezünk kellő területtel és erőforrással, kialakíthatunk saját partifecske telepet is.
Az ősi időkben a partifecskék legjelentősebb fészkelőhelyeit a szabályozatlan folyók szakadásos partfalai jelentették, egyrészt ezek hatalmas kiterjedése miatt, másrészt a folyamatos megújulás, a használt szakaszok évről-évre történő beszakadása, megújulása miatt. A folyószabályozások következében ezek a természetes élőhelyek egész Európában eltűnőben vannak, az egyik legjelentősebb ilyen maradvány állomány a Felső-Tisza mentén található. A folyóparti fészkelési lehetőségek csökkenésével a partifecskéknek alternatív helyszínekre: dombvidéki löszfalak természetes szakadásaira, homok- és kavicsbányák mesterséges katlanjaiba, vízelvezető árkok oldalába, de akár földmunka-falakba váltottak át.
Ha nem a Tisza partján élünk
A mesterséges partifecske költőhely készítés egyik módja, ha 10-15 m hosszú, 1,5-2 m széles és 1,5 m mély, függőleges falú árkot készítünk. Ezt követően érdemes ökölnyi fészeküreg kezdeményeket mélyíteni az oldalfalakba, ami egyrészt vizuálisan vonzza a fecskéket, másrészt megkönnyíti a megkapaszkodásukat, az ásást számukra. Egy ekkora gödör telepen akár 50-60 madár is megtelepedhet. Amennyiben ennél nagyobban gondolkodunk, akár komolyabb kolóniát is létrehozhatunk; az MME Dombóvári Helyi Csoportjának Pacsmagi Madárvártáján Molnár Zoltán egy kisebb domb gépi keresztülvágatásával alakított ki gyurgyalag- és partifecske telepet. Amennyiben tudomásunk van működő partifecske (és gyurgyalag) telepről, segíthetjük a madarak megmaradását, ha kor tavasszal a lejtősre erodálódott partfalakat függőlegesre faragjuk, illetve az így kialakított új felületeken fészekkezdeményeket alakítunk ki. Ügyeljünk arra, hogy a beesés, leesés veszélyt jelentő költőárkokat, a költődombok meredek szakaszait a balesetek elkerülése végett jól láthatóan jelöljük meg, kerítsük el, például 1,5 m magas karók közé kifeszített bálazsineggel.
.
© Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) | mme@mme.hu
Kiemelten közhasznú társadalmi szervezet | Postacím: 1121 Budapest, Költő u. 21.
Adószám: 19001243-2-43 | Számlaszám: 11712004-20011215