Mesterséges partifecske költőfalak

A magas löszös, homokos partfalakban, homokbányákban fészkelő partifecskék alkalmazkodóképes madarak, nem túl válogatósak, képesek földutak 10-15 cm-es padkájába, vizesárkok, munkagödrök, épületalapok, tömörödött homokdombok függőleges falába mélyíteni költőüregeiket. Ezért ha megrögzött fecskések vagyunk, és rendelkezünk kellő területtel és erőforrással, kialakíthatunk saját partifecske telepet is.

Az ősi időkben a partifecskék legjelentősebb fészkelőhelyeit a szabályozatlan folyók szakadásos partfalai jelentették, egyrészt ezek hatalmas kiterjedése miatt, másrészt a folyamatos megújulás, a használt szakaszok évről-évre történő beszakadása, megújulása miatt. A folyószabályozások következében ezek a természetes élőhelyek egész Európában eltűnőben vannak, az egyik legjelentősebb ilyen maradvány állomány a Felső-Tisza mentén található. A folyóparti fészkelési lehetőségek csökkenésével a partifecskéknek alternatív helyszínekre: dombvidéki löszfalak természetes szakadásaira, homok- és kavicsbányák mesterséges katlanjaiba, vízelvezető árkok oldalába, de akár földmunka-falakba váltottak át.

Ha nem a Tisza partján élünk

A mesterséges partifecske költőhely készítés egyik módja, ha 10-15 m hosszú, 1,5-2 m széles és 1,5 m mély, függőleges falú árkot készítünk. Ezt követően érdemes ökölnyi fészeküreg kezdeményeket mélyíteni az oldalfalakba, ami egyrészt vizuálisan vonzza a fecskéket, másrészt megkönnyíti a megkapaszkodásukat, az ásást számukra. Egy ekkora gödör telepen akár 50-60 madár is megtelepedhet. Amennyiben ennél nagyobban gondolkodunk, akár komolyabb kolóniát is létrehozhatunk; az MME Dombóvári Helyi Csoportjának Pacsmagi Madárvártáján Molnár Zoltán egy kisebb domb gépi keresztülvágatásával alakított ki gyurgyalag- és partifecske telepet. Amennyiben tudomásunk van működő partifecske (és gyurgyalag) telepről, segíthetjük a madarak megmaradását, ha kor tavasszal a lejtősre erodálódott partfalakat függőlegesre faragjuk, illetve az így kialakított új felületeken fészekkezdeményeket alakítunk ki. Ügyeljünk arra, hogy a beesés, leesés veszélyt jelentő költőárkokat, a költődombok meredek szakaszait a balesetek elkerülése végett jól láthatóan jelöljük meg, kerítsük el, például 1,5 m magas karók közé kifeszített bálazsineggel.

.